Általános definíció nem ismert, tünetfelsorolással szokták definiálni a betegséget. „A pszichózisok egy olyan csoportja, amelyben a személyiség alapvető zavara, a gondolkodás jellegzetes torulása (olyan érzés, hogy valaki idegen erők kontrollja alatt áll), néha bizarr téveszmék sora, abnormális indulati állapot, a realitással való kapcsolat zavara, autizmus mutatkozik." (BNO-10) A tudat általában tiszta és az intellektuális képességek is megmaradnak. A megjelenése lehet hirtelen vagy lassú kezdetű.

Az előfordulási gyakoriság, prevalencia 1%. Nincs különbség a nemek közötti megoszlásban. A férfiakra a korábbi, a nőkre a későbbi betegségkezdet a jellemző. A páciensek 90%-a 15-55 év közötti. A szkizofrén páciensek 10%-a öngyilkos, 50%-a kábítószer fogyasztó. A fiatal kor, depressziós tünetek és a felsőfokú képzettség rizikófaktor, hiszen ezek a körülmények nehezítik a betegség elfogadását.

Klinikai tünetek:

A szkizofrénia olyan krónikus betegség, mely különböző fázisokon megy keresztül, bár ezek tartama és jellege eltérhet. A bevezető szakban szubklinikus tünetek léphetnek fel: szokatlan gondolatok, ingerlékenység, percepciós zavarok, visszavonultság. A középső fázisban a tünetek előfordulhatnak alkalomszerűen vagy folyamatosan. A késői szakaszban a kórkép megadott sémát vehet fel, a károsodás stabilizálódhat.

A tüneteket feloszthatjuk négy kategóriába: pozitív, szétesési, negatív, kognitív. A pozitív tüneteket a normális funkciók túlzott vagy eltorzult jelenléte jellemzi. Ide tartozik a hallucináció, befolyásoltság érzése. A negatív tünetekre a normális működések csökkenése vagy elvesztése a jellemző. A szemkontaktus zavara, a beszéd és mimika elszegényesedése, figyelemzavar tartozik ide. Szétesési tünet a gondolkodászavar és a furcsa viselkedés, kognitív tünet az információ feldolgozási hiba.

A tünetek megjelenése után 5 évvel előfordul a szociális életmódban és a társadalmi kapcsolatokban egy negatív völgy, melynek hatására a páciens kevésbé fog törődni önmagával.