A respirációs distressz szindróma egy súlyos légzési elégtelenséggel járó kórkép, amely leggyakrabban koraszülöttekben fordul elő, a tüdő fejletlensége miatt. Oka egy felületaktív anyag, a surfactant hiánya. Tünetei a nehézlégzés, magas légzésszám, nyögdécselés, cianosis (a bőr és a nyálkahártyák kékes elszíneződése az oxigén hiány miatt).

Kialakulás:

A tüdő fejletlensége miatt jön létre. A tüdőben a levegő a hörgőkben áramlik a léghólyagokig (alveolus), amit erek borítanak. Légzés során a tüdőből oxigén jut az erekbe, azokból pedig széndioxid az alveolusokba, ez a kilégzés során távozik a szervezetből. Eközben a léghólyagokat egy anyag, a surfactant nyitva tartja, megakadályozza, hogy a kilégzés során összeessenek. A RDS-ben szenvedő gyerekekben ennek az anyagnak a termelődése elégtelen, így kilégzéskor a léghólyagok összeesnek, aminek az a következménye, hogy a beteg gyermeknek plusz erőt kell kifejtenie arra, hogy az alveolusokat a belégzéskor megnyissa, ez pedig légzési nehézséghez vezet. Az összeesett léghólyagokban a légcsere nem jön létre.

A respirációs distressz szindrómára (vagy hialinmembrán betegségre) több tényező is hajlamosíthat:

• - Koraszülés (betöltött 37. hét előtti, vagy 2500 grammnál kisebb súlyú magzat)
• - Császármetszés
• - Asphyxia (a vér alacsony oxigén, magas széndioxid és tejsav tartalmú)
• - Nem (fiúkban gyakoribb)
• - Ikerszülésnél a második újszülött
• - Anyai cukorbetegség
• - Anya túlzott szedálása (nyugtatók fokozott alkalmazása)
• - Vér, magzatvíz belégzése a születés során

Tünetek:

• - Súlyos légzészavar
• - Gyorsult légzés (60 feletti légzésszám/perc)
• - Nehézlégzés (ennek jele lehet pl. az orrszárnyi légzés)
• - Nyögdécselés
• - Cianosis (a bőr és nyálkahártyák kékes elszíneződése)

Diagnózis:

• - Hajlamosító tényezők feltárása
• - Lecitin/Szfingomielin (L/S) arány (ha az L/S arány 1,2 vagy annál kisebb, akkor számolni kell az RDS kialakulásával. Ezzel szemben a magzati tüdő érettségét jelzi, ha ez az arány 2) Ezt amniocentézis során vizsgálják.
• - Mellkas röntgen

Kezelés, megelőzés:

• A szülés késleltetése, ha ez nem lehetséges anyai szteroid kezeléssel enyhíthetőek a tünetek
• Az újszülött állapotának monitorozása (EKG, légzés, hőmérséklet stb.)
•  Lélegeztetés, oxigénpótlás
• A surfactant pótlása természetes és mesterséges anyagokkal

  Kórlefolyás, szövődmények:

Minél nagyobb a születési kor, annál jobbak a kilátások, hiszen a magzat tüdeje a 32.-34. héttől termeli a felületaktív anyagot. Súlyos kórképről van szó, amely súlyos szövődményekkel járhat (agyvérzés, szívelégtelenség, légmell, látás- és halláskárosodás). Szerencsés esetekben néhány napos (esetleg hetes) kezelés után gyógyulás várható.

Felhasznált irodalom:

Papp Zoltán: A szülészet-nőgyógyászat tankönyve

Tulassay Zsolt: A belgyógyászat alapjai

Kopper László-Schaff Zsuzsa: Patológia

Kumar, Abbas, Fausto, Mitchell : A patológia alapjai