| A daganatos betegségek kezelési lehetőségei |
| Daganatok |
| Írta: Csáky Eszter |
| 2009. július 21. kedd, 15:31 |
|
A daganatos megbetegedések a vezető halálokok közé tartoznak Magyarországon, az összhalálozási statisztikában a második helyet foglalják el a szív- és érrendszeri betegségek után. Nem csoda, hogy éppen ezért jelenleg is intenzív kutatás tárgyát képezi, hogyan lehetne kezelni a már kialakult daganatos elváltozásokat. A legfontosabb módszerek a következők: - Sebészi kezelés - Sugárterápia - Kemoterápia - Hormonterápia - Immunterápia - Géntarápia
1. Sebészi kezelés:
Operálható tumoroknál rendszerint ez az elsődlegesen választandó terápia, de kiegészíthetőek preoperatív (sebészi kezelés előtti) és posztoperatív (sebészi kezelés utáni) beavatkozásokkal. A sebészi kezeléseknek célja szerint több formáit különítenek el:
A két utóbbinál a daganatot széles szöveti szegéllyel az ép szövettel és a helyi nyirokcsomókkal együtt távolítják el. Egyre nagyobb teret hódít a metasztázisok sebészi terápiája is (természetesen figyelembe véve az elsődleges daganat tulajdonságait).
2. Sugárterápia Ennél az eljárásnál ionizáló sugárzást használnak, amely direkt és/vagy indirekt módon károsítja a sejtek örökítő anyagát, a DNS-t, ez pedig a sejt pusztulásához vezet. Hatékonyságát a daganat sugárérzékenysége, elhelyezkedése (mennyire hozzáférhető), az összdózis és a frakcionálás (azaz, hogy az összdózist mekkora adagokban kapja meg a beteg) határozza meg. A sugárforrás lehet külső, vagy lehet a daganat közelébe juttatott radioaktiv izotóp.
Legtöbbször sebészi kezeléssel és/vagy kemoterápiával együtt alkalmazzák.
3. Kemoterápia: A kemoterápia gyógyszerekkel történő daganatkezelést jelent. Ezek a vegyületek különböző hatásúak lehetnek: gátolhatják a sejtosztódást, a daganat terjedését vagy elősegíthetik a sejtpusztulást. Hatékonysága a daganatsejtek és az egészséges sejtek érzékenységétől és rezisztenciájától (érzéketlenségétől) függ. Az ideális természetesen az lenne, ha a daganatos sejtek nagyon érzékenyek lennének az alkalmazott gyógyszerre, míg az egészségesek teljesen rezisztensek lennének. Ezt két okból is nehéz megvalósítani: 1. A daganatos és az ép sejtek nagyon hasonlítanak, ezért nehéz olyan vegyületet találni, ami csak az egyiket károsítja. 2. A daganatszövetben kiválogatódnak azok a sejtek, amelyek a legrezisztensebbek a terápiára és a későbbiekben csak ezek fognak szaporodni. Ezért ez a kezelés különböző súlyosságú mellékhatásokhoz vezet, attól függően, hogy mennyire károsítja az ép szövetet. Leggyakoribb a vérképző rendszer károsodása, a haj és szőrzet megújulásának hiánya illetve az emésztő szervrendszeri eltérések. Legtöbbször több kemoterápiás szert alkalmaznak egyszerre, illetve kombinálhatják más kezelésekkel is, pl. sugárkezeléssel - radiokemoterápia - A szervezetbe több úton juttathatják be a kemoterápiás készítményeket. Adhatják közvetlenül a keringésbe, testüregekbe (mellhártyába, hashártyába), liquorba, stb. Célja ennek a kezelésnek is a teljes gyógyulás, a növekedés és az áttét képzés megakadályozása. Gyakran vezet gyógyuláshoz, de sokszor nem elég hatékony.
4. Hormonterápia: Vannak daganatok (pl.: emlőrák-ösztrogén hormon, prosztatarák-androgén hormon) amelyeknek bizonyítottan elősegítik növekedésüket különböző hormonok, ezért ezeknek a kezeléseknek a célja, hogy ezeket a hatásokat kikapcsolják. Ennek több útja lehet: a hormonok képzésének és kiválasztásának a gátlása, a hormon receptoroknak az elfoglalása vagy gátlása, a hormonok által kiváltott sejten belüli mechanizmusok gátlása.
5. Immunterápia: A daganatos sejtek felszínén megjelenhetnek olyan anyagok (antigének), amelyet a szervezet védekező rendszere (immunrendszer) felismer és a daganatos sejtek ellen úgynevezett antitestek termelődését indítja meg. Ezek az antitestek végül különböző utakon az idegen sejt, ez esetben a daganatsejt elpusztítását okozzák. Előnye ennek a kezelésnek az, hogy az egészséges sejtek általában nem hordozzák azokat az antigéneket, amelyeket az immunrendszer idegenként ismer fel.
6. Génterápia Az egyetlen oki terápia lehetne, mivel a daganatok kialakulása génhibák (mutációk) felhalmozódására vezethető vissza. Ide tartozik a hiányzó génaktivitás pótlása illetve a nem kívánt génaktivitás gátlása. A módszernek bár vitathatatlan előnyei vannak, hátránya hogy folyamatosan változtatni kell a terápiás beavatkozást, mivel maguk a daganatos sejtek is folyamatos változásokon mennek keresztül. |





