| Bújkáló rém, a cukorbetegség |
| Cukorbetegség | ||||
| Írta: Szabó Béla | ||||
| 2009. május 19. kedd, 23:05 | ||||
1. oldal / 2
Megdöbbentett ez a tény, mert napjainkban a médián keresztül, a különféle újságokban, a gyógyszertárakban, egészségnapokon rendszeresen hirdetik a vércukorszint mérésének fontosságát.Sok helyen (pl.: gyógyszertárakban, háziorvosnál) ingyenesen el is végzik tesztcsíkkal a jelentkezők vércukorszint meghatározását. Sajnos sokan nem veszik komolyan a figyelmeztetéseket, nem gondolnak a lehetséges szövődményekre -, és azok lehetséges súlyosságára. Mikor forduljunk orvoshoz?  Cukorbetegségnek vannak olyan jelei melyeket könnyen figyelmen kívül hagyhatunk, hiszen olyannyira mindennaposnak tűnhetnek. Ilyenek például az állandó szomjúság, gyakori vizelés, fáradtság, gyengeség, érdeklődés és koncentrálás hiánya, fokozott éhség. Már ezen tünetek elhúzódása is elegendő ok lehet, de amikor ezek kiegészülnek szájszárazsággal, súlyvesztéssel, homályos látással, szédüléssel illetve hányással s hasfájással, noss... Irány az orvos! Sport és a mozgás, avagy mit szabad és hogyan? Nagyon sokan nem értik a diéta lényegét azaz a miértjét és nem is tartják be a kívánatos étkezést. A leginkább veszélyeztetettek a mozgásszegény, elhízott, stresszes életet élők. A cukorbetegség megjelenése az idősebbek körében jelentősen emelkedik. A 45. életév felettieknél statisztikailag is ugrásszerűen megfigyelhető a cukorbetegség kialakulása. Számukra különösen fontos a szűrések megismertetése-, elfogadtatása és így évente többször a vércukorszint meghatározása. Emelkedett értéknél fontos a megfelelő diabetológus orvoshoz való irányítás és a dietetikus (étkezési szokások megváltoztatása, megfelelő étkezés elsajátítása) bevonása a mindennapokban. Első lépésben a diéta és az életmód rendezése a legfőbb tennivalónk a cukorbetegség kezelésében. Ez főleg a megfelelő táplálkozást és a rendszeres testmozgás beiktatását jelenti. Azt tudni kell, hogy a cukorbetegség nem gyógyítható sportolással, ám a rendszeres mozgás segít a betegség egyensúlyának beállításában és fenntartásában, a szervezet anyagcsere állapotának normalizálásában, a cukoranyagcsere kiegyenlítettségéhez szükséges normál testsúly elérésében és megtartásában, a szövődmények elkerülésében. Nagyon fontos, hogy a mozgás rendszeres kell, hogy legyen, és ne fellángolásszerű! Sokszor érdemes és ajánlott a tervezésbe a kezelőorvost és dietetikust is bevonni, ideális esetben alapos szakmai ismerettel bíró személyi edző is igénybe vehető. Mindezekre azért van szükség, mert a diabétesz két típusa különböző befolyással bír a szervezetre. Nagyobb energiaigénybevétel esetén például testmozgásoknál fontos a vércukorszintünk stabilitása. Ezért javasolják a sétát, gyaloglást, kocogást, futást, kerékpározást vagyis a könnyedebb, az egész vérkeringési rendszert edző ciklikusan ismétlődő mozdulatsorokat tartalmazó kardiomozgásokat. Az állóképesség és az általános edzettség növelése volna a lényeg. Épp ezért fontos, hogy ne kezdjen sportolásba az a beteg, akinek vércukorszintje nincsen egyensúlyban tartva! Lázas cukorbeteg soha ne edzzen, és a gyors vesefunkció csökkenés, a gyorsan romló látásélesség is veszélyeztető faktoroknak számítanak. A sportoláshoz minden esetben megfelelő ruházat szükséges, kiemelt figyelmet fordítva a lábbeli kérdésére. A cukorbetegek perifériás idegrendszere és érrendszere károsodott, aminek következtében megnő a lábon a fekélyek kialakulásának kockázata. Egy rossz cipő hatványozottan károsítja a mozgásszerveket, rontva azok statikáját, és könnyebben alakulnak ki sérülések, sebek, melyekből akár a végtagot is veszélyeztető fekélyek származhatnak. |
